Ilyen a Jamie’s Italian Budapest

Bohókás, nyüzsgő és profi. Pont olyan, amint amilyennek én a brit séfet a tévéműsorokon keresztül látom – hiszen személyesen nem ismerem.

Bohókás, mert különböző stílusok keverednek, míg a látványkonyha frontján neonvilágítás van, addig az egyik sarokban egy kristály csillár lóg a beton mennyezetről.
Nyüzsgő, mert jönnek-mennek a pincérek, pörögnek az asztalok, itt készül egy koktél, ott jön egy desszert.
Profi, mert a személyzet felkészült, mindenki tudja, hogy mi a dolga.

A bemutatkozómban is olvasható, hogy aki miatt hobbimá vált a főzés, az Jamie Oliver. Így érthető, hogy nagyon vártam a Jamie’s Italian nyitását. Külföldön nem jártam egyik éttermében sem, így összehasonlítási alapom nincs, ezért igazából nem is tervezem, hogy poszt születik majd erről, de annyira jó élmény volt, hogy megosztom veletek még így frissiben.
Mielőtt megijednétek, hogy egy Jamie fan ömlengése következik, elárulom, hogy írok rosszat is – igaz, nem sokat, mert nem nagyon lehet. :)

4 nappal a nyitás után érhető, hogy tele volt az étterem. Egy kis külön teremben szülinapot tartottak, a bárpultnál szinte minden széken ült valaki, és koktélt szürcsölve várta, hogy elkészüljön az asztala. Fél 7-kor nem volt szabad hely, mert ahogy távoztak egy asztaltól, már jöttek is a következő vendégek. Ennek ellenére a pincérek rögtön hozták az étlapot, hamar felvették a rendelést. Az italokat hozták kicsit késve és a számlára kellett kicsit többet várnunk.

De nézzük az ételeket, amiket kóstoltunk!
Előételnek húsos deszkát és paradicsomos-ricottás bruscettát ettünk. Már ettől úgy éreztem, hogy Olaszországban járok. A deszkán két szelet édesköményes szalámi, egy szelet chilis szalámi és egy szelet sonka volt, egytől-egyik finom, bár nekem legjobban az édesköményes ízlett. Kínáltak mellé olíva bogyókat, kapri bogyó, aminek semmi köze ahhoz, ami mi annak ismerünk. A bivaly mozzarellára aprított bazsalikomot szórtak, amitől irtó friss íze lett, a pecorinot pedig hajszálvékony roppanós kenyér ágyon tálalták.
A bruscetta friss és ropogós volt, isteni szárított paradicsomkrémmel megkenve, rajta pedig a ricotta olyan krémes, mintha tejszín lett volna. A pékárut egyébként a hazai Il Panifico Basilico szállítja az étterembe, ami az egyik kedvenc pékségem.
Ami nagyon szimpatikus volt, hogy a pincér, aki kihozta az ételt részletesen elmondta, hogy mi található a tálon és az ételek honnan származnak, hogy készülnek.

img_3189.JPG

img_3191.JPG

Az antipasti mellett tészta, főételek (steak, hamburger, bárányétel) pizza és saláták találhatók az étlapon. Mi most a tészták mellett döntöttünk. Rákhúsos spagettit és garnélás linguine-t választottunk. Értelem szerűen mindkettő friss házi tésztából készült, amit helyben gyúrnak a szakácsok. Nincs adalék és tömegnövelő, így tészta tömör és laktató. A tarisznyarákos spagetti enyhén fokhagymás, citrommal és olívaolajjal van meglocsolva. A linguine paradicsomos, enyhén pikáns a chilitől, de ez nem szokatlan Jamie Olivertől, aki magában is képes megenni a legerősebb chilit, ezért szerintem egy receptjéből sem hagyja ki. A szakács nem bánt fukaron a rákkal, és az adagok is tisztességeket voltak.

img_3192.JPG

img_3193.JPG

Azért desszertnek is maradt hely, bár sajnos az étlapon szereplő édességek fele már elfogyott. Így sem a brownie-t, sem a tiramisut, sem a sajttortát nem tudtuk kipróbálni, cserébe ettünk pavlovát málnavelővel és csoki trüffelt sós karamell fagyival. Ez utóbbi nem volt rossz, de nem lesz a kedvencem, bár a sós karamell fagyi finom volt, a pavlova-ban viszont kellemesen csalódtam: hatalmas adag, tömör és édes, de nem száraz, ahogy én a habcsókra emlékszem. Az adag viszont – mivel annyira édes – két személynek is elég.

img_3195.JPG

img_3196.JPG

És, hogy rosszat is mondjak: nagyon meleg volt az étteremben, pár fokkal hűvösebb lehetett volna. A zene hangos volt, így a pincérek többször visszakérdeztek a rendelésnél - pedig nem vagyok egy halk szavú ember. Limonádét és bodza szörpöt ittunk (frissen facsart narancslevet szerettünk volna, de az is elfogyott), ami nem volt nagy szám.

Mindent összevetve, ha a városközpontban lenne az étterem, tuti rendszeresen betérnék egy tésztára. Kíváncsian várom, hogy a kezdeti lendület után, mondjuk fél év múlva, milyen lesz a pesti Jamie’s.

Városi konyha

Gasztronómiai utazás a konyhában. Receptek, konyhai tippek, trükkök, hogy élmény legyen a főzés - akár minden nap.

Kövess Facebookon!

Oldalam a femina_cikk_logo.jpg

együttműködő partnere.

 

foodyny-logo-v1.jpg

A FOODYNY Magyarország legújabb és legszínesebb online gasztro magazinja, ahol az én tartalmaimat is rendszeresen megtaláljátok.

Keress Instagramon

Címkék

befőzés (14) desszert (94) fűszer (20) gasztro túra (7) halak (19) húsok (82) ital (44) karácsony (19) kenyér (50) ki vagyok (1) koktélcsütörtök (28) könnyű (97) leves (33) négy szuper (23) nektek (43) pastamía (38) pénteki gyors (46) reggeli (33) saláta (23) tipp (32) ünnep (29) vega (84) vendégváró (21) Címkefelhő